Mese a XXI. századból  „Kell egy beugró trombitás, így írok, hiszen te az vagy. Slágerszámokat játszunk, holnap gyere fel próbára Imréhez. Három nap múlva lenne a koncert, annál a nagyfejű gyökérnél, akiről este beszéltem. Persze csak akkor, ha benne vagy. Kotta van.…

Templomosok és egy nyert útSosem fogom megszokni Shanghait. Hiába szeretem a nyüzsgést, India nagyvárosait, az örök mozgást és a folytonos változás, ez itt más. Ez itt Kína. És ők valahogy máshogy nyüzsögnek. Agresszívabban, céltudatosabban. Az ilyen elvakult céltudatosság…

Fényes nap, komor hold Azt hiszem, nyomon vagyok. Kevin észrevett valamit, amit én eddig nem. A fényképen, amit kaptam a két férfi biztosan nem arab. Az antik stílusú előhívás hatására csak kávé fekete és tojás fehér minden tónus, ezért téveszthettem el kapásból. Amennyire…

744 óra Allah magasztos, minek lehet ilyen szaga!? Muszáj lesz felkelnem. Jesszumpepi! Hol vagyok? Jaj, ez a rohadt cella, hát persze! Izabell az álmaimban, ez a büdös Barakah meg a nyomorult valóságomban főszereplő. Ugyan addig jó, amíg fel nem ébred. Mennyi lehet az idő? A gyomrom…

Nulladik lépés Azt hiszem komoly zűrbe keveredtem. „Helló Mehnir! Jobban vagy? Tegnap aggódtunk.” – egészen az irodáig nem akadtam senkibe, de Adnant nem úszom meg. „Szervusz, kolléga! Köszönöm, már javulok. Bár még nem az igazi. Hasmenés. Alig vártam, hogy…

  Kim Dzsong Un szülinapja Leugrottam Goára, és szerencsére meg is lett a lóvém. Igaz, kiderült, hogy én meg egy calanguti lánynak tartozom. Persze nem kellett megadjam neki. Azt mondta, máshogy is megadhatom. Megadtam. Jól. Nem esett nehezemre, mert gyönyörű. Sajnos Goán…