744 óra


Allah magasztos, minek lehet ilyen szaga!? Muszáj lesz felkelnem.
Jesszumpepi! Hol vagyok? Jaj, ez a rohadt cella, hát persze! Izabell az álmaimban, ez a büdös Barakah meg a nyomorult valóságomban főszereplő. Ugyan addig jó, amíg fel nem ébred. Mennyi lehet az idő? A gyomrom szerint bőven elmúlt a reggeli. Bár ebben az ordenáré bűzben tiszavirág életű az éhségem. Hogyan is lehet valakinek – még ha arab is az illető – ennyire penetráns testszaga? Mondjuk, aki ilyen bivalytestű annak nem lehet sok gondja piperére. Szerintem szándékosan engedik az ilyesmit egy börtönben. Ez a Barakah képes végrehajtani a büntetést.

No, arról viszont fogalmam sincs, mitől vagyok derűs, talán a vesztem érzem már meg. Lassan egy hónapja, minden bűzös reggelen ugyanaz jut itt eszembe: „Már nem húzod sokáig, te fafej.” Előbb utóbb elintéz valamelyik eszelős. Legalább azt hajlandóak volnának közölni, hogy mit tettem. Ugyan ez máskor sem volt fontos. Mind a két alkalommal, mikor elzártak ugyanez volt. Mindkétszer a zavargások miatt. Mindkétszer vétlenül. Most is erről lehet szó. Visszahúzódó külföldi értelmiségi, aki nem 1980 előtt született. Eleve gyanús egy polgárháború kellős közepén, nem igaz?

De most? Mit gondolnak, mit követtem el? „Én csak az átkozott torkolatukat jöttem térképezni a heveny népesedés agglomerációjába!” Mindkét fogdáról kiengedtek már másnap. Viszont ez már több tucat éjszaka, ráadásul börtön. Ezek köztörvényesek, csoda hát, hogy gyakran úgy érzem a ma szartam utoljára? Egyáltalán hogyan kerülhettem rögtön ide? És miért ez a fene nagy hallgatás!? „Hé, ha próbára akartok tenni, azon már régen elhasaltam! Jobb lesz, ha túlesünk a nehezén. De jobbat is tudok: engedjetek ki, mert nem követtem el semmit, mocskos patkányok!” Bakker, ez a disznó ébredezik. Kérlek Barakah, aludj még egy kicsit tovább! Mennyi lehet az idő?

Na ez az, érkezik a foglár a folyosón. Most már biztosan felverik ezt a tevét. De legalább itt hagyom a cellát és fogmosás után még ehetek is végre. Minden rosszban van valami jó? No, tehet egy szívességet, aki ezt kitalálta! Megérkeztél, smasszerem? Nahát, ez nem ő, egy másik őr. „Atlanta? Maga szabad. Itt van a holmija, azonnal hagyja el az intézményt!”

Friss levegő. Csak annak képes valóban hiányozni, akinek egy Barakah a cellatársa egy álló hónapig. Civilek, dudaszó, nyüzsgés. Persze nem tudtam meg miért kaszniztak be, de éppen most nem is ez érdekel. A lényeg hogy kint vagyok! A cuccomat elkavarták. A kilenc fontom és a paprikaspray a kutyák martalékává vált. Viszont hozzám került ez a gyolcs.

Mi a fene ez, talán valaki zsebkendője? Nem, ez egy apró zászló. Tunézia lobogója japán kivitelben. Ha volna kocsim, biztos ilyesmit aggatnék a visszapillantóra. Ejnye, de kosztolnék. Valahol keresnem kell egy automatát, hogy reggelit szerezzek. Az útra is kell pénz, az egyetem innen jócskán odébb van. Be kéne szólnom, biztos hiányoltak a laborban. Remélem mostanra lemerült a mobilom. Lássuk csak! Csupán egyetlen SMS, mostanra biztos kirúgtak.
Nem, ez nem az egyetemről jött.
„MÁR KINT VAN, MEHNIR. NE MENJEN VISSZA! A KÉTSÉGEI MULANDÓAK. VÁGJON BELE! A LÁNY MINDEN NAPPAL TÁVOLABB VAN. EMLÉKEZZEN A HARAG NAPJÁRA! – A HANG”

Szóval neked köszönhetem ezt a tortúrát! Tehát nincs más választásom, játszanom kell. Még ha azt sem tudom hogyan. Ígéretes egy elmebeteg lehetsz. De legyen. Érte bármit! Tunézia? A harag napja. Erről tudok egyet s mást.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.