Templomosok és egy nyert út

Sosem fogom megszokni Shanghait. Hiába szeretem a nyüzsgést, India nagyvárosait, az örök mozgást és a folytonos változás, ez itt más. Ez itt Kína. És ők valahogy máshogy nyüzsögnek. Agresszívabban, céltudatosabban. Az ilyen elvakult céltudatosság mindig megijeszt. Vagy vallási köntösbe, a hit álarca mögé rejtőzve férkőzik a szívekbe, vagy hit nélküli robotokká alázza az embert. Shanghai ez utóbbit produkálja.

Kim barátom kicsit más. Van, aki azt mondaná rá buggyant. Én csak azt: érdekesen jár az agya. Minden és mindenki mögött valami titokzatos hatalmat sejt. Ez odáig fokozódik, hogy ha leejtek egy cigarettát, ő biztos benne, hogy nem a véletlen, hanem a titkos összeesküvés áldozata lettem, és azért ejtettem le, hogy mikor lehajolok, ne találjanak el a mesterlövészek. Nem kedvelhetnek ezek a mesterlövészek, mert sokuknak törtem már borsot az orra alá, azzal a számtalan rakoncátlan cigivel, amik kicsúsztak az ujjaimból… Nem is beszélve azokról az egyéb tárgyakról, amik nem cigik.

Frigyláda meg az ufók

Kim szerint a templomos lovagokkal kezdődött, akik megszerezték a frigyládát, amiben benne volt az isteni tudás, természetesen földönkívüli tudás, ezt aztán az emberiség javára kamatoztatták. Őket hamar tönkrevágták az akkori uralkodók: épp hétszáz éve oszlatta fel őket akárhanyadik Kelemen pápa. Aztán jöttek a szabadkőműves páholyok, amik aztán már egy szebb jövő érdekében kezdték el írni a történelmünket. Eleinte Európáét, majd az egész bolygóét – legalábbis Kim így vélekedik.

Ahogy kivettem a szavaiból, a forradalmakat igazán kedvelték. A franciát 1789-ben, aztán az 1848-asakat (megtudtam ez a forradalom Magyarországon tartott a legtovább – kemény srácok voltak az őseim – persze aztán rájuk lépett a nagy orosz medve és vége lett) majd a kommunista forradalmakat, és persze a mostani Arab Tavaszt is.

Én meg beszéltem neki Magyarországról, hogy miket tudtam meg attól az ürgétől a bárban. Meglepődött, de felvillanyozta a dolog. Azt mondta segít, utánanéz a maga különös és engem cseppet sem érdeklő, gusztustalan módszereivel.

Nem megyek vissza Mumbaiba. Az érkezésemkor a reptéren egy szemtelenül csinos hölgy közölte velem, hogy akárhanyadik voltam a társaság utasai közt – már rég elfelejtettem hányadik – és nyertem egy jegyet Londonba. Elfogadtam. Akár a Hang intézte, akár nem, megyek.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.