Nukleáris támadás és rongykávé

Kikuyával egész komolyan összejöttünk. Most épp beültünk egy kávézóba, Kikuya a toaletten én meg olvasom az újságot: azt írja, Obama szigorítja az Irán elleni szankciókat. Komolyan mondom, kezdek megijedni. Miután ennyit beszélgettem Kikuyával azt hiszem, az USA háborút akar Irán ellen. De egyáltalán nem politikai szempontok miatt. Sokkal inkább az USA hanyatlása miatt. Kénytelen a hadiipari termelést újra felpörgetni, hiszen Irakból már kiszállt és Afganisztánt is mindjárt otthagyja.

Nem beszélve az izraeli befolyásról, ami az USA vezetését mozgatja. Nekik szintén érdekük egy Irán elleni támadás. Csak egyet felejtenek el: ha az USA és Izrael nekimegy Iránnak, akkor Ahmadinedzsad még életében mártírrá válik. Minden, amit mondott az kétszeresen fog hatni szerte a világban. És az nem lesz az USA és Izrael ínyére. Szerencsétlen (vagy szerencsés?) esetben a fél világ fellázadhat az USA erőszakos világuralmi törekvései ellen. Ez pedig csúnya világégéshez vezethet.

„Szerinted bevetnek nukleáris fegyvereket is?” – kérdezem Kikuyát, amint visszatér.
„Nem tartom elképzelhetetlennek. De csak kis erejűeket. És katonai célpontokon” – mondja.
„Utálnám ezt. Főleg, ha az oroszok is meg Kína is beszállna.”
„Márpedig be kell szálljanak. Nem fogják átadni a területet az amerikaiaknak” – mondom, és beleszürcsölök Tokió állítólag legjobb kávéjába (ami a legrosszabb Mumbay-i kávénál is rosszabb).

Hátradőlök és eldöntöm, tovább indulok. Megkeresem a szobát, amit ez a Hang kért. Végül is ráérek. De ma még kicsit elidőzöm Kikuya lankáin…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.