A kényszerzubbony is lehet jó

Na, jön a meleg. 30° fölött vagyunk. Jól esik most a sör. Kingfisher, természetesen. Bárhol is jártam a világban, ez a kedvencem. Olvasom, hogy Putyin lassan visszatér a hatalomba. Mindig is tudtam ezt. Csak azt nem hogyan. De hát Putyin nagy kavaró, és ne legyen kétsége senkinek, ő a világot irányító egyik figura. Ő már nem is maffiózó, ilyen szinten ezt már nem hívhatom így.

Világhatalmat akar kreálni Oroszországából. Nem biztos, hogy hagyni kellene – ezt a Hangnak és haverjainak mondom. Mivel egy brancs, azért meg kellene gondolni, hogy mindent hagynak-e Vlagyimir elvtársnak. Sosem volt jó az, ha Oroszország túlnőtt magán. Nem beszélve, ha összekacsint kicsit Iránnal. Szóval okosabban kellene ezt a globalizációt felfuttatni.

Még a mi politikusaink itt Indiában is azt építik. Most épp az ázsiai szabadkereskedelem mellett kezdtek el érvelni. Úgy látom, hogy a világ vezetői – akármennyire titkosak is – bizonyosan a kereskedelem és a bankszektor környékén sertepertélnek. Azt hiszem, eljön az idő, mikor a vámok teljesen eltűnnek és bármit bárhonnan el lehet majd vinni – ami a természeti környezet teljes kivéreztetésével fog járni persze. Csak az fog számítani, hol olcsó valami és azt ki fogják zsigerelni a cégek.

A lényeg, hogy mindig legyenek adófizetők. Meg adósságfizetők. Az adósságok azok, amik kényszerzubbonyt húznak a demokratikusnak tetsző országok kormányaira. Amíg az adósság-rendszer fennáll, addig tényleg néhány ember vezetheti csak a Földet.

Persze ez nem feltétlenül baj. Amíg élni hagyják az embereket és a céljaik esetleg egy jobb világ felé mutatnak, hát tessék…

Na hol van az a szoba?

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.