A gyilkos szemszögéből

Vajon mit érez egy ember, a halottas ágyán, rosszabb esetben utolsó, tiszta másodperceiben? Tisztában van azzal, hogy pillanatokon belül - feltéve ha materialista -, ami ő volt, megmásíthatatlanul megsemmisül: port a pornak, földet a földnek, hamut a hamunak. „Én” nélkül, örökre. Hiába szolgálta hűen a rendszert, vagy hiába árulta el azt, teljesen lényegtelen már. Betűk és dátumok összessége lesz, amit egyszer majd benő a gaz, az egyetlen féltő vigyázójával, egy akciós műkőangyallal együtt.

Mert ugye elárulta a hazáját és mint ilyennek, a neve halhatatlan. Persze nem dicsfény és örök glória jut emlékének, de legalább - kötelezően - indokkal lehet majd köpködni.

Hazaáruló.

Roppant érdekes egy kifejezés ez. Rövid Magyarországi tartózkodásom alatt, számtalanszor találkoztam ezzel a szóval: nem, inkább „részleges életformával”.

Pedig talán az az ember, a nagybetűs ÁRULÓ, nem árulta el a hazáját klasszikus értelemben, csak egy előző rendszert szolgált. Vagyis a saját hazáját. Erre jön egy politikust játszó, jobb esetben diplomát diplomára halmozó, az életében egy másodpercet sem dolgozó, elkényeztetett nyikhaj, majd leárulózza azt, akinek talán nem is volt választása. Csak a rendszert, a hazáját „szolgálni” - bűnére -, egy másik korban.

Sokat gondolkoztam ezen, amit most leírok magának. Ítéljen vagy ne ítéljen el, én szívesen lettem volna náci irodista. Lehet, tízből kilencnek aláírtam volna a „meghívót az örökkévalóságba”, de egyet - nem válogatva -, marasztaltam volna még. Ebben az esetben én áruló lennék? Vagy mi több, egyenesen egy szörnyeteg?

Mint egy filmben. A lány taxival érkezett, majd feljött azért, hogy szó szerint, támogatásomra legyen. Orvosok-nővérek, betegek-látogatók között, amilyen gyorsan csak lehet, kiabálásra, felszólításra fittyet sem hányva, le a fuvaros elvtársig. Kiszállás, átszállás egy másik sárga taxiba, majd gyalog tovább - hosszabb útvonalon -, a „csótányneveldéig”. Ott már várt minket - illetve a rubeljeit - egy „hajléktalanszerű” alak, aki megvizsgált, gyógyszereket és utasításokat, valamint pár oxigénpalackot hagyott hátra, a szeszszagon kívül. Fantasztikus ez a lány. Kérdeztem, hogy csinálta, de csak mosolygott és megcsókolt. Erős mentsváram Ő és nem az Úr.

Virágot küldettem vele, az idősek otthonába. Mellékelt egy kísérőkártyát is, amin az öregúr neve, pár kedves szó és egy telefonszám - a virágüzleté - volt olvasható. A virágos visszahívta a lányt és megtudtam, hogy az „öreg árulóm”, egy napra az „incidens” után, eltávozott közülünk.

Szenilis volt ugyan, ahogy az a korral jár, de a múltat, akár az ötven évvel ezelőtti dolgokat is úgy idézte fel, mintha csak tegnap lett volna. Járása még mindig - korához képest - ruganyos volt, a megnyúlt, öreg bőr, egykori komoly izomzatot sejtetett. Azoknak a sajátja volt az állandó mosolya, akik nem keveset tudnak, de nem mondhatják el ezt senkinek: nekem - pechjére - mondott dolgokat.

Vagyis korához képest, kiváló egészségi állapotnak örvendett.

Teljesen mindegy hogy nem személyesen húztam meg a ravaszt, adtam be az injekciót, szorítottam fejéhez a párnát, attól még én öltem meg azt az öregembert. A maga hülye játéka miatt, gyilkos lettem.

De kit érdekel, nem? Ez az öreg „csak” egy „áruló” volt, az árulók pedig pusztuljanak. Nemde?

 Emlékszem a névre és a címre. Felkeresem majd, ha jobban leszek. Legalább van min elindulnom. Attól tartok, nem ártana addig is, gyakran „csótánytanyát” váltanunk. Konkrétumokat nem írok magának sem, biztonsági okokból. Sőt, egyre erősebb az érzésem, hogy már eddig is, túlóvatlan voltam. De az ember mindig tanul, nem?

Legyen az egy félig magyar kalandor, vagy egy múltja ellenére szeretetreméltó, kedves öregember, az utolsó sóhaja előtt.

Nem tudok requiemet írni, csak érezni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.