Alkohol és nyugtatók
Most jó. Legalábbis jobb. Puha semmittevésbe süllyedő tehetetlenség. Ködbe vesző tragédia. Képek. Érzések, szagok. Valósághű valóság?

Nézek ki a fejemből. A telefont nem veszem föl. Minek? Kinek?

Telnek-múlnak a napok, éljen a fizetés nélküli szabadság. Anyám aggódik. Az anyák aggódnak. Aggódóak.

Okok? Vannak? Kellenek egyáltalán?

Mindenen felülálló, törvényen kívüliek? Anyám mesélte régen, hogy amikor eljött Magyarországról, akkor jelentéseket írtak egymásról az emberek. Ez is egy jelentés, nem? Magamról. Kinek? Kiknek? A Hang vajon kommunista?

Kik ölhetnek minden következmény nélkül? Létezik nagyobb földi hatalom az amerikai kormánynál? Obamának is utasításokat adnak? És az előző amerikai elnökök? Lehet, hogy a rendszer mégsem úgy épül fel, ahogyan eddig gondoltam?

Legalább el kéne ásnom azt a fejet. Még a végén elkezd terjeszteni valami ragályt. De előbb el kéne menni még sörért.
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.