Haragra gyúlva

Lehetett volna, mondjuk a napfényes Florida. Tengerpart, gyönyörű lányok, koktélok. Románcok, adok-kapok, szex közben valamilyen lagymatag nyálas zene, könnyű elválások. Esetleg valamilyen kicsiny szigetország turistaparadicsoma, hasonló feltételekkel. Rendben, valamilyen izgalmas helyet akart. Ebben az esetben én Las Vegasra tippelnék: izgalom minden egyes karlehúzás után: jut is, marad is még egy kör piára, esetleg mindent elvesztek, vagy pont lehetőségem lesz megvenni valamilyen italgyárat, ahol annyit öntök a garatra, amennyit nem szégyellek. Hát nem izgalmas? Nekem ez pont elég lett volna.

Oké, maga egy igazán izgalmas helyet akart. Miért nem tett ki Afrikában bárhol? Az elég beteges, így akár a maga számára is érdekfeszítő hely lehet. Nem is igen tudnék a polgárháborúkról, gyerekkatonákról, nők rituális megcsonkításáról, AIDS-ről, eboláról, maláriáról kellemes dolgot elképzelni. Esetleg azt, hogy én nem éltem át ezeket, pedig azt hiszem, én sem vagyok egy Paris Hilton jellegű, rózsaszín ködben élő örökös.

Elképzelem magát, ahogy a vécén, székrekedés közben kitalálja: ha már én is szarul érzem magam, érezze szarul magát ez a Brazil hülyegyerek is: tegyük ki a picsába, Csernobil környékén, egy elhagyatott gyárépületben! Ember! Ha nő még egy farkam, higgye el, megköszönném. Két csajt tudnék egyszerre boldoggá tenni. De ha mondjuk még egy gyomrom nőne, akkor többet kellene ennem. Meghíznék és többet járnék mosdóba. Így nekem kétszeresen is kellemetlen lenne a székrekedés. Vagyis: átgondolta egyáltalán, hogy milyen veszélyeknek tesz ki engem? Segítek. Tudja, mi történt ott 1986-ban? Mondjuk nem találkoztam egyetlen torzszülöttel, mutánssal, szörnnyel sem, de ki tudja, lehet, csak szerencsém volt.

Nem tudom, mennyi ideig kóvályogtam, már hajnal lehetett, mikor észrevettem a kulcsot az egyik sarokban. Mivel kint semmilyen közvilágítás nem volt, az egyetlen úton indultam el, szerencsére jó irányba. Hamarosan megérkeztem egy városkába, amit úgy hívtak - nem fogja kitalálni - Csernobil! Nahát-nahát! Szerintem azok az emberek jobban megijedtek tőlem, mint én tőlük: pár őr azonnal elfogott, majd bezártak egy szobába. Hamarosan megvizsgáltak, majd amint tudatosult bennük, hogy nincsenek irataim, közölték, hogy letartóztatnak és azonnal átadnak mit tudom én, kinek. Borzalmas volt az angoljuk, alig értettem őket. Majd pár órával később jött egy napszemüveges, öltönyös, fejbúbján kopaszodó pacák és kivitt a helyről.

A kocsiban adott egy borítékot ami némi készpénzt és az útlevelemet tartalmazta, lepecsételve.  Még a laptopot is visszakaptam, amit jelenleg Tündi egyik ismerőse vizsgál: hátha talál rajta valamilyen adatot. Szóval megsimogathatja a kiskutyája buksiját, hiába faggattam, egész úton egy árva szót sem szólt. Ha jól emlékszem, kétszer köhintett és egyszer böfögött, valószínűleg halat ehetett. Majd kitett valahol. Én autóstoppal jutottam vissza Budapestre.

Szívesen megfenyegetném, hogyha elkezd hullani a hajam, hámlani a bőröm, kitépem a kezét-lábát, elverem vele, kiszúrom a szemét, aztán mehet, amerre lát. ( Két hete hallottam ezt, régóra várom, hogy elsüssem.) Ám sajnos nem hiszem, hogy minderre alkalmam lenne.

Rendben. Ukrajna. Ha tetszik, akár Oroszország. Miért? Ott kellene valamit nyomozgatnom? Legyen. De nem értem: nem lett volna elég elküldeni emailben az instrukciókat? „Kedves drága Pepitó, húzd el a beledet az orosz nyelvterületre - vagy legalább tájékozódj róluk a neten - és nyomozgass. Gyere, kapj el!”

Bár bevallom, nem sokat tudok az oroszokról azon kívül, hogy imádják a vodkát és a kölnit, sikerült megszerezniük valami náci gépfegyver prototípusát és ebből lett az AK széria, szóbeszéd szerint bármit hajlandóak eladni a terroristáknak és tőlük függ egész Európa gázellátása. Na meg hogy a szeretett elnökük a világ ura akar lenni. Hoppá…vagy már éppen az?

Holnap nekiállok az infógyűjtésnek, nyugodjon meg. Ha már ilyen szépen, kulturáltan a tudtomra adta, hogy mit is kell csinálnom. Na, jó éjszakát és nagyon remélem, nem arra ébredek, hogy leestek a golyóim.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.