Ernő, Budapest - 19. hét

2012.05.07. 10:14

Védelem alatt

Nem tűntem el (nem is tudnék, úgy érzem), nem haltam meg, bár néha úgy tűnik, hogy az életemnek vége. Legalábbis annak az életnek, amit azelőtt éltem, hogy kapcsolatba kerültünk.

 

Továbbra sem tudom, hogy miként is álljak hozzá ehhez az egész őrülethez, ami körbevesz azóta, hogy… nem is tudom, minek nevezzem ezt a rémisztő káoszt, amibe belerángatott.

  

Kiderült, hogy miért is jött ki olyan nagy erőkkel a rendőrség múltkor. Előkerültek az eltűnt magánnyomozók. Egy kukából. Fejbe lőve. Kivégezve, amolyan maffia-stílusban. Hullanak körülöttem az emberek, mint a legyek. Ha most a feszültséget humorral szeretném oldani, akkor azt mondanám, hogy hálás vagyok, mert az elmúlt hetekben több dolog történt velem, mint az azt megelőző 10 évben… de azért ez sajnos nem vicces. Aggodalommal tölt el, hogy a régi barát, aki megkeresett pár hete, szintén eltűnt… érdekelt volna, hogy mit akart mondani, és miért épp most került elő évek után a semmiből. Nagyon gyanús véletlen egybeesés volt. Sajnos kezdek paranoiássá válni, és minden mögött valami rejtőzködő hatalom manipulációját sejtem. Lassan már nem merek kimenni az utcára. Pontosabban: konkrétan nem mertem kimenni az utcára több mint egy hétig. Itthonról próbáltam intézni az üzleti ügyeimet, több-kevesebb sikerrel. Félek.

 

Kérdés: önnek segít, ha félek? Vagy épp ellenkezőleg: azzal jutnánk előbbre, ha magabiztosabb, és bátrabb lennék attól, hogy megbizonyosodtam – védelem alatt állok. Nem biztos, hogy mindenki ilyen könnyedén venné, hogy egyszerűen mint a morzsát az asztalról, elsöprik azokat, akik az útjában állnak, anélkül, hogy ezt kérni, vagy jelezni kellene.

 

Nem tudok mit kezdeni ezzel a jelenlegi helyzettel, úgyhogy most a lehető legegyszerűbb dolgot választom. Élem tovább az életemet, úgy, ahogy eddig tettem, vagy próbáltam tenni. Ha valami olyan dolog kerül elém, ami önt érdekli, arról úgyis értesülni fog. Ha pedig úgy dönt, hogy valamiről tudnom kell, amiről eddig nem tudtam, úgyis közölni fogja. Sarokba szorítva érzem magam, és tanácstalan vagyok.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://magyarhang.blog.hu/api/trackback/id/tr224495703

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása