Meaning of li(f)e

„Az amerikai külügyminisztérium a kábítószer-csempészet elleni küzdelemről szerdán kiadott éves jelentésében Vatikánt a közé a 68 ország közé sorolta, ahol nyugtalanító a helyzet a pénzmosást és más pénzügyi bűncselekményeket illetően. […] XVI. Benedek pápa 2010. december 30-án bocsájtotta ki azt a rendeletet, amely szabályozza a Vatikán pénzügyi intézményeinek tevékenységét, átláthatóbbá és követhetőbbé téve a Szentszék pénzügyi tranzakcióit.”

A minap befészkelte magát a fejembe egy gondolat, ami talán Önt is érdekelné. Ahogy észrevettem, errefelé szinte mindenki katolikus. Mivel saját gyökereim is a monoteizmusnak ezt a formáját követték, mégis sokkal inkább érzem magaménak a Törökországi verzióját. No, persze sosem tekintettem magamra úgy, mint igazán vallásos ember. Ugyan az én esetemben is volt egy időszak, mikor különösen sokat foglalkoztatott az emberi élet mögötti végső kérdések megválaszolása, de ez már a múlté.

Most, hogy egyre inkább hihetőnek tűnik, amit az Önnel folytatott játszma sugall számomra, természetesen feltételezem, hogy a vallás és még az Isten gondolata is „máshonnan” származik. Az bárkinek kétségtelen tény, hogy a vallásos áhítat, a felsőbb erők akarata vagy épp az Isten céljai számtalan alkalommal szolgáltak cégéréül emberek kisebb-nagyobb csoportjainak kiirtására. Ez egy történelminek tekinthető törekvése lehetett a „Legelsőknek”.

Az egész kórkép hasonlóképpen festene, mint ahogy az a média, a terrorizmus, vagy épp az egészségügy kapcsán körvonalazható. A lényeg nyilván itt is az általánosításon és a tekintélyek hálóján keresendő és éppen ugyanúgy az Ön és társai létének elkendőzését, valamint az emberiség rövid pórázon tartását szolgálja. Mégis, minden világiasságom ellenére úgy látom, hogy lélek, vagy Isten igenis létezik. Egyszerűen csak nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy ez az igaz. Ön mit gondol?

Sokkal korábban – az élet misztériumainak kutatása idején – elég alaposan foglalkoztatott egy ’52-es, államok béli kísérlet eltusolásának híre, melyet mára szerintem az egész világ – ha megtudta is – elfelejtette. Önnek bizonyára nem volna semmitmondó a lélek létezésének tudományos vizsgálatokon alapuló bebizonyítása a hidegháború sötétebb fejezetei között. Mára azt diktálja az Öntől átvett logikám, hogy mindaz, amit akkor felfedezhettem igaz, hiszen egyetlen szó sem esett róla mindmáig, pedig nagydobra verni a Legelsőknek csak hazugságokat érdemes.

Tehát feltételezem, hogy lélek van, sőt, úgy gondolom, hogy lelke az élő dolgoknak van, vagy volt. Egy gombnak, egy autónak, vagy akár egy friss hullának már nincsen lelke. Ennyiben szerintem a lélek nem más, mint a tudatos és független cselekvés lehetőségének a megléte. Egy tárgy, vagy bárki, akiből elszállt már az élet nem tehet semmit ezen a világon. Nem találhat ki semmit, nem érezhet semmit és ezekből nem valósíthat meg soha többé semmit.

Ha a lélek a cselekvés hatalma, akkor nem osztozhat rajta egyformán bármi, amiben élet csörgedez. Mondjuk a növények, minthogy élőlények már bizonyosan „lelkesek”. Hiszen csendes, röghöz kötötten oxigéngyártó zöld társainkról az utóbbi időben világosan kiderült, hogy képesek érzékelni és emlékezni valamint tudnak fájdalmat érezni és megbecsülhető reakciókkal válaszolnak az őket ért hatásokra. A bolygónkon élő fejlettebb létformák, amiket én egyszerűen csak állatoknak neveznék, szintén fel vannak ruházva a fenti tulajdonságok mindegyikével, sőt még túl is tesznek azokon.

Különösebb fejtegetés nélkül is világosnak tűnik, hogy ilyenformán a növények és az állatok „lelkesedése” nincs egyforma szinten. Ezen a lélek-skálán egy némileg – vagy éppen merőben – nagyobb ugrással következünk mi, emberek. A Föld uralkodó életformájaként az embernek sajátja a legkevésbé korlátolt, tudatos és független gondolkodás és az ebből következő cselekvés szabadságának ajándéka. Azonban az is nyilvánvaló, hogy akár a növényeknél és állatoknál, a mi esetünkben is létezik a lélek, a lelkesedés képességének sokféle gátja. No, itt kerül képbe a sajátos lélekértelmezésem kiegészítéséül az istenség fogalma. Szerintem ugyanis egy, a korábbinál sokszorta nagyobb utat megtéve jutunk embertől a teremtőig úgy, ahogy az állatok és az emberek lelkének különbségét is láthatjuk.

Ha létezik abszolút lelkesedés, vagyis a gondolat, annak kinyilatkoztatása és az ebből eredő tettek végtelennek tekinthető szabadsága, akkor azt csakis Isten nevéhez tudnám kötni. Ennél fogva tehát az istenség alakja a földi élet minőségének csúcsát rejti, vagyis az emberiség önnön magáról elképzelt hatalmából levezetett abszolútumot képezi le. A minap nekem ennél a pontnál állt össze a kép. Ha a – meggyőződésem szerint – bizonyítottan jelen lévő lélek maga a tervezés és cselekvés szabadságának mértékét takarja, akkor az Isten nem lehet más, mint ennek a hatalomnak a végletesítése, más szóval a végtelenbe mutató fejlődésre való képességébe vetett hite magának az emberiségnek.

A lelkünk birtokában emelkedhetünk ki a dolgok sorából, a földi élet egyedüli értelmének beteljesítőjeként, és ha ez az értelem nem véges, akkor a „bennünk lakozó” teremtő Isten a lelkesedés minden korlátot nélkülöző hírnöke. Nem tudom, hogy mennyiben tudna igazat adni nekem, de ha nem járok távol a valóságtól, akkor nyilvánvaló az is, hogy Önöknek miért volt olyan fontos elsők között megtörni és elfedni ezt az igazságot (is).

Hiszen, kedves Hang, ugyan mire volna elég a Legelsők bármiféle erőfeszítése az irányítást illetően, ha mindenki tisztában lenne ezekkel a dolgokkal? Akkor mindenki az élet egyedüli értelmeként tekintene saját életére és Istenben mindenki a fejlődés zabolátlan reklámozóját látná. Mit veszíthetnének Önök ezzel? Éppen csak hogy mindent? Bizonyosan megnehezítené, ha nem éppen ellehetetlenítené a világ járomba fogásának minden részletre kiterjedő tervét. Ha a lélek az élet értelme, akkor máris világossá válik a hazugságok legfőbb oka is az Önök részéről.
De tudja mit, „lelkük rajta”…

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.