Az idegenek nem a Földön élnek

„Grass azt hangoztatta, hogy a zsidó állam ezáltal veszélyezteti a világbékét, amit feltétlenül el kell mondani, mert előfordulhat, hogy 'holnap késő lesz'.
Csütörtöki nyilatkozatában az izraeli miniszterelnök rendkívül élesen reagált Grass versben foglalt gondolataira. Szégyenletesnek nevezte, hogy a német író Izraelt azzal az Iránnal említi egy lapon, amely tagadja a holokausztot, és Izraelt megsemmisítéssel fenyegeti.”

Nem tudom, Ön olvasta-e a szóban forgó verset – vagy talán épp Ön szerezte? Viszont a hír hallatán engem megszállt az ihlet és tollat ragadva, íme egy ingerszegény kétsoros a Hangnak ajánlva:
Ha aggaszt: máshol az idegenek gyűlölettel égnek,
Sóhajom: az idegenek nem a Földön élnek!

Azért ilyen bugyuta a rímem, mert megint csak nem értem. Nem világos például, hogy miként fenyegethetné a világbékét a zsidó állam, vagy ugyan hogy képes tagadni a holokausztot Irán? Ugye már világos, hogy mit nem értek ebben? Gyerekkoromtól fogva arra neveltek, – és emeddig nem sikerült megcáfolnom a leckét – hogy ami nem globális jelentőségű, az szinte jelentéktelen. Egyszerűbben fogalmazva az a szerény véleményem, hogy semmi sem magánügy. Azt hiszem, például Csernobil öröksége óta ezt nehezen tudná megcáfolni.

Nekünk mégis mindennél természetesebb – no, meg fontosabb is – hogy egy Irán tartja rettegésben a „civilizációt”, hogy egy USA lenne hajlamos elősegíteni az abszolút politikai hatalmat egy Izráel számára. Mégis mennyire hasznos találmány ez – felső-kasztosként – az Ön kezében is? Jesszumpepi!

Ebből sikerült felállítanom egy újabb házi szabályt a világ vezetőinek zsenijét fürkészve: ha a világ rettegésben tartásához elegendő haragot akarsz kelteni az emberekben, akkor nincs más dolgod, minthogy általánosíts! Mindent és mindenkit. Fektess például óriási potenciált az országok, kultúrák és népek közötti általános (vagyis művi) megkülönböztetések jelentőségébe! Mindazonáltal így az sem annyira meglepő, hogy miként lehet képes egy olyan ígéretes nemzet, mint a németeké kilátástalan és rettentő áldozatokkal járó háborút vívni egészen keserű végig. Aztán persze ugyanezzel a fegyverténnyel élve hirdetsz akár totális igazságot a „gonoszak” kollektíve megbüntetése révén. Agyrém!

Az első két nap itt Udvarhelyen pokoli kemény volt. Se pénz, se kilátások. De tegnapelőtt megszánt egy különös fizimiskájú férfi, aki a helyi sportcentrumban gondnok. Persze tudom, hogy az Ön keze is benne van az ügyben – vagyis hálás vagyok – a mára cseppet sem meglepő különös véletlenekért. Úgy, mint például a török zászlót mintázó matrica és a filctollal felírt nevem a sportközpontot déli irányból elsőként jelző forgalmi tábla sarkában. Néha olyan érzésem támad, hogy talán egyfolytában figyel valahonnan és hamarább tudja, mit teszek legközelebb, mint én magam. Szóval lett egy kis munkám a sportcentrum körül, így legalább nem kell könyöradományként tekintenem a gondnok nagylelkűségére és idővel újra tartalékolhatok pár leit a talpon maradásomért. Még egy napot „pihennem” kell a viszontagságos út fáradalmait követően, de holnap elkezdek szaglászni hátha itt, végre többet is megtudhatok a rejtélyes fickókról a képen. Még a végén Izabell nyomára is rábukkanok.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.