Bunkó amcsik

Micsoda mocsokládák vannak az amcsi hadseregben. Nem kedvelem a tálibokat, de azért levizelni halottakat, akárkik is voltak, nagyjából a legalja annak, amit én erkölcsi szennynek hívok. Pedig nem vagyok egy erkölcscsősz.

A jegyemet megvettem Tokióba. Körülszaglászok a japánok közt. Azt mondja a haverom, hogy a japánok szeretik a magyarokat, mert állítólag közös a származásuk. Ez egyfelől meglep, másfelől akár igaz akár nem, örülök neki. Könnyebb lesz a gésával.

Most épp egy tikka masalát tolok be a kedvenc éttermemben, és arra gondolok, vajon a világ vezetői szeretik-e a csípőset…? Apámtól úgy tudom, a magyarok nagyon. Akkor nekik nem lenne gondjuk itt Indiában. Itt minden csíp. Muszáj, hiszen a higiénia nem a legjobb, és ezzel a brutál fűszerezéssel fertőtlenítik a gyomrukat.

Két angol nyanya itt mellettem is épp arról nyafog, hogy hiába kérték, hogy ne legyen csípős az ételük, akkor is az lett. Teleszájjal röhögök rajtuk. Szerencsétlen hülyék, nem értik ezt a világot. Igaz, én is csak most kezdem, de az más szint.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.