Mindenki mindenki ellen

„A bíróság most egy 14 fős csoport ügyében hozott felmentő ítéletet, akik 2011. január 28-án tüzet nyitottak a tüntetőkre egy rendőrőrsnél. Demokrácia párti aktivisták arra gyanakszanak, hogy az igazságszolgáltatás módszeresen mulasztja el a rendőrök felelősségre vonását, noha mintegy 850 tüntető vesztette életét. Jelenleg kétszázan várnak ítéletre hasonló ügyekben: rendőrök és a megbuktatott rendszer más vezetői, köztük Hoszni Mubarak volt elnök. Az ő esetében a következő hónapban hirdetnek ítéletet.”

Megint a harag napja. Megint valami felháborító igazságtalanság. És mi lesz ezután? Megint ugyanaz a kínos csend meg az ’élet nem fair dolog’ tanulsága. A fenti esetnél történetesen jelen voltam és a saját szememmel láttam, ahogy tömött sorokban menetelő emberek közé könnygázt, meg villanógránátot dobtak. A riadalom elég nagy volt és később csak a fegyverropogásra lettem figyelmes. Ki volt az áldozat? Ki lehetett a gyilkos? Kié a tűzparancs felelőssége? Attól tartok mára ez tökéletesen mindegy és az igazságszolgáltatás, sőt a közvélemény is általában hasonlóképp vélekedik. Forradalom volt. Lázongás, fosztogatás és polgárháborús erőszak.

A második hónapra a tüntetőket és az ellentüntetőket egymástól már nem, csak a rendfenntartóktól lehetett megkülönböztetni – ha éppen a fejetlenség és a felcsapó füstgomolyagok közepette ez egyáltalán lehetséges volt. No, és megmondom őszintén, nekem ez utóbbi oldal tűnt a gyakrabban tanácstalannak vagy egyenesen zavarodottnak. Mindent egybevéve erősen kétlem, hogy az ehhez hasonlatos tömegbelövetések felelőseit az események sűrűjében, az utcákon kellene keresni. Na persze arról is megvan a véleményem, – parancs ide, vagy oda – hogy milyen rendet tarthatnék fenn hivatásos fegyveresként, ha lövöldözni kezdenék egy tömött utcán.

Sohasem támadnék rendőrre, vagy hasonló tisztviselőre. Egyszerűen rossz ötletnek és aljasságnak tartom a rendőri szerep helyzetét tekintve. Ugyanakkor a tömegbe sem lőnék soha, csak mert parancsot adnak rá vagy pusztán azért, mert módomban áll. Éppen ezért látom úgy, hogy ezeknek az intézkedő fegyvereseknek épp olyan valódi elítéltnek kellene lenniük a börtönben, mint amilyen valódiak azok az apák, anyák és gyermekek a sírok alatt. És ha Ön azt kérdezné, miért, hát nem azért mert két rossz kiválthatja egymást. A rossz semmilyen variációja sem vezethet jóra éppúgy, ahogy megannyi hazugság briliáns kombinációja sem kerülhet köszönőviszonyba az igazsággal.

Egyébiránt sikerült végre információkat szereznem a képpel kapcsolatban, amit az elején adott nekem. A fotón szereplő két férfi közül az egyik Bukarestben él. Legalábbis az egyik friss kapcsolatom, Kolos határozott állítására támaszkodva, akivel nemrégiben ismerkedtem meg a sportcentrum büféjében. Az illető férfi a felvételen állítólag műértő és régiségekkel kereskedik a fővárosban, ugyanakkor Kolos szerint nagyon intelligens és ravasz ember hírében áll. A nevét nem sikerült megtudnom, de legújabb cimborám révén kaptam egy címet, ahol a fickó egy Izabell (!) nevezetű galériát működtet.

Mivel sikerült némi pénzt tartalékolnom, gondolhatja, hogy már holnap elutazom Bukarestbe és megpróbálom felkutatni ezt a férfit. Kolos, aki amolyan csavargónak számít errefelé felajánlotta, hogy az útiköltség fejében elkísér és elkalauzol a fővárosban, egészen az Izabell Galériához. Az egyetlen reményem, hogy viszont láthatom őt, talán éppen ebben az útban rejlik majd, úgyhogy máris összekészítem a hátizsákomat.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.