Üdv Magyarország! Ki a szar az az Orbán Viktor?

Látszik, hogy régóta nem hagytam el Brazíliát. Európában minden más. Minden sokkal komolyabb.

Gondoltam, játszom nekik valami pezsdítő, amolyan latin ritmust ebben az elviselhetetlen hidegben. Nem a pénz miatt, ilyen időben amúgy sem tudtam volna sokat fújni. Csak úgy. A saját magam és a hallgatóság szórakoztatására. Alig pár percet játszhattam a legkedvesebb szerzeményemet - magának is hallania kéne… vagy hallotta is? -, két kapucnis, letolt nadrágos kölyök próbálta kivenni a kezemből a hangszert! Az egyiknek lekevertem egy pofont, mire a másik az arcomba köpött. De legalább elfutottak, amúgy sem volt kedvem verekedni. Még szerencse, hogy nem maradtak ott: nem tudtam eldönteni, hogy az eset szemtanúi kinek a segítségére lettek volna egy komolyabb szituációban. Nagyon furcsán méregettek. Igen, nekik elvégre egy külföldi vagyok. Egy olyan külföldi, aki az ő nyelvüket beszéli, számukra nagyon furcsa akcentussal. És még ki tudja, miket gondolhattak…

Amilyen gyorsan csak lehetett, leléptem. Ahogy valamivel később valami lepukkant kocsmában megtudtam egy fazontól, még a rendőrök is megbüntethettek volna, jó 30.000 forintra… el is felejtettem, hogy pár országban engedély kell az utcazenéléshez. Mintha a legtöbben ezt milliomosként, szórakozásból csinálnák. Valahogy ebből is az jön le nekem, hogy a törvények alkotói nem ebben a világban, valahol máshol élnek. Mindegy is, pénzem most van.

Szóval a fenti eset volt az első, komolyabb élményem az anyaországgal és a magyarokkal kapcsolatban. A közgondolkodás szerinti ravasz, de vendégszerető néppel, akik emellett hihetetlenül depressziósak is… nem ellentmondásos ez egy kissé?

Szóval az a kocsma. Valamilyen körúttal párhuzamos utcácskában. Kértem egy pohár igazi, magyar bort. Majd rendeltem egy sört is, gondolva, hogy az jobb lesz. Hát nem volt. A tévében kézilabda ment, a magyarok vezettek. Ott találkoztam egy azt hiszem Nándi nevű alakkal, aki ugye felvilágosított az utcazenélésről. És Orbán Viktorról.

Aki szerinte „egy aljas, hataloméhes, kétszínű faszfej”. Mint mondta, ez a „sok tahó, nyomorék állat hibája, akik megválasztották őt.”  Azt is mondta, hogy az LMP az egyetlen erő, aki képes megállítani a „köcsög faszszopó tombolását.” Nagyon hevesen beszélt. Ekkor fogalmazódott meg bennem az elhatározás, hogy a napokban kissé kikupálom magam a magyar történésekkel kapcsolatban. Mikor visszajöttem a mosdóból, se Nándi, se az asztalon hagyott párszáz forintnyi apróm nem volt ott.

Gotcha Jose!

Ezek maguk voltak amúgy? Gondolom igen. Még pár napja, Rio de Janeiróban. Gondolom figyelnek. Lehallgatnak. Akkor Hangom: megtenné, hogy küld nekem egy óriáspizzát ennek a csajnak a lakására? Mindegy milyet, csak hal ne legyen rajta.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.