Szerető férj és apa

Ezt nem vagyok köteles elhinni!
Te idealista pöcs, hát gondoltad volna, hogy most itt állsz majd a bank kapujában és olyasmire készülsz, amit legfeljebb a baljósabb álmaidban tettél volna meg – mondjuk, álmaimban biztosan nem volnék így berittyentve.

Háromnegyed kilenc, a Nemzeti Bank csak reggel kilenckor áll neki a napnak. Na persze nagyon ráérnek ebben a szférában kinyitni a boltot. Arról nem is beszélve hogy éppen olyan hamar le is húzzák a rolót, amilyen későn kezdenek reggel. Szűkszavú Atef, a szomszédom bezzeg minden reggel hatkor már végigrohan a házunk gangján, hogy fél hétre beérjen a nyomdába – nappalis gondnoknak. Ehhez képest egy bankár épp annyit pihenhet egy átlagos csütörtökjén, mint amennyit Atef ledolgozik.

Bár Atef bírja, hiszen egy éve a riasztóbb zavargások idején is minden éjjel felszívódott. Ellentűntetések sorozatán vett részt, ahol szabályosan felfegyverkezve éltette Mubárakot. Egyszer hajnalban, a kijártiltás végén összefutottam vele az emeleten. Össze-vissza volt zúzva az arca, amúgy rendesen. A pólóján meg ez állt: Apáink nem nyugodnának! A kor maflásai mellé kijutott neki néhány valódi pofon is. Méghogy apáink...

Apámról nem tudok sokat, de azt mesélte Róza, hogy titkár volt egy nevesebb török ügyvéd irodájánál. Maga is jogász volt, de az önálló praxisig sosem juthatott el. Szörnyethalt egy balesetben – a saját kocsijában, az édesanyám társaságában. Más hibájából… Legalábbis 17 éves koromig így tudtam. Drága nagynéném – akihez semmilyen rokonság nem fűzött – csak akkor árulta el nekem az igazságot. Legalábbis amennyit az igazságról tudott. Aztán nevelőmet, aki egy személyben volt a családom és a patrónusom is, alig fél évre rá számomra rejtélyes betegség vitte el.

Róza néném kiskoromban csak nagyon ritkán mesélt a szüleimről. Leginkább klassz dolgokat. Aztán jött a fekete leves. Abban az utolsó hat hónapban szinte tömte belém, amit a családomról és a származásomról azóta tudok. Azt mondta az apám tényleg másvalaki hibájából nem lehetett velem, de a saját barátai tehetnek a haláláról. Valamint, hogy a felesége életéért sem küzdöttek a mentősök egy percet sem, mivel már rég halott volt, amikor rátaláltak a fürdőkádban. Ő döntött így, hetekkel apám elvesztése után.

Róza elárulta, hogy Őt nem igazán ismerhette meg, viszont apámmal gyerekkori barátok voltak. Nagyon megviselhette egy számomra másfél évtizedes hazugságáradat beismerése és az a kevés, amit apa elvesztésével kapcsolatban tudott. De az igazság kiderítésének vágyát minden erejével igyekezett belém plántálni…
No, a kis csinos kinyitotta az üvegajtót. Ideje indulnom, úgyis sikerült elkávéznom mind a négy ginit a zsebemben. „Hoszám, add a cehhet!”

Hol az a kártya!? Ezaz, megvan: ’36. Fiók Kirendeltség – TREZOR 101’.

És ami fityeg rajta, az nem lehet más, mint a 101-es trezor kulcsa. Akkor lássuk, mekkora spíler is vagyok!
Nyolcas gomb. VÁLASZTOTT TEVÉKENYSÉG: Trezorhozzáférés. Eddig rendben.
ŰGYFÉLKÓD: _ „Passzolnia kell! Tessék: 8648”
KÖSZÖNÖM! HOZZÁFÉRÉS NYUGTÁZVA. KÉREM, FÁRADJON A FŐPÉNZTÁRHOZ, AZONOSÍTSA TREZORKÁRTYÁJÁT ÉS KÖVESSE ÜGYINTÉZŐNK ÚTMUTATÁSÁT! SZÉP NAPOT! No, eddig simán ment. Azt mondja, főpénztár...
„Kezét csókolom! Trezor.” – azt hiszem, ennél nem lehetnék hétköznapibb.
„Hello! A kártyáját legyen szíves!” – mondja az unott banya. „Tessék, asszonyom!”…

„Köszönöm Atlanta úr! Üdvözlöm bankunknál! Kinyitom az ajtót, a 101-es fiókot a jobb oldali falon fogja megtalálni. Arra tessék!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.