A világ legrosszabb "ügynöke"

nem tudom, hogy miukémnt fog sikerülni ez a leveléem, mert elég kutyául vagyok. nem is akarom túlságosan hosszúra nyújtani atz értekezésemet. Ilyen hát, amikor efy gyolyó áthatolaz ember tüdején. Kínos.

Moszka mellett van egyidősek otthona, amiről néhány kocsmázás után kiderült, jhogy a vén kommunistákat várják elősorban, szeretettel meghalni.  a vöröshadsereg magas rangú tisztjeiből és a KGB ügyökeiből-besúgóiból pedig, bűn lett volna nem kihúzni valamilyen infót, mielőtt elmennek a pokolba, jól megérdemelten üdülni.

Béreltem egy kocsit és mint egy filmes klisékre építő, talán tipikusan nyugati gondolkodású ember, a környékén szobroztam, minten nap, reggeltől estig. Talán rosszul tettem, gondolhattam volna arra, hogy iz ilyen létesítményeket kiemelten figyelik, hiába öregedtek meg a véerskezű, hamarosan hullát jástszó, vörös fogaskerekek.

valamivel reggel hat előtt érkeznek a nem bentlakásos alkalmazottak, fél órával rá egy furgon, ami a napi élelmiszeralapanyagokat hozza. Pontosan ugyanilyenkor mennek haza, az esti műszakban lévő, moszkvában lakó  gondozók. Hét-negyed nyolc magasságában már ébredeznek a kriptaszökevények, a reggeli nyolckor vban, pontban. Utána sokáig a nagy semmi. Egy-egy látogató érkezik és én pedig ilyenkor fogyazstom el a reggelimet. Kár, hogy ezek itt nem tudják, milyen egy normális kávé.

Ahogy megfigyeltem, kétnaponta busra hajigálják ezeket az alakokat, majd elfuvarozzák őket többnyire egy parkba, múzeumba vagy uszodába.

Az egyik tgas,moszkvai parkban akicóba léptem. Kiszemeltem magamnak egy még szimpatikusnak tűnő, de többnyire magányosan ücsörgő vénembert. Túsdistának álcáztam magam, ami nem volt persze nehétz. Remekül beszélt angolul. Látszólag útbaigazítást akartam kérni tőle, de mivel olyan boldog volt pár mondatért is, mintjha hatost dobott volna, tovább ütöttem a vasat.

Összebarátkoztam az öreggel, aki  későbbi elmondása szerintaz ötvenes évek végétől a KBG kötelékein belül, a külföldi műveletekért felelős főcsoportban tevékenykedett. Annyira jóban lettünk, hogy a maga már szenilis naivitásával - vagy csak magányos volt? -  megengedte, hogy meglátogassam. Hurrá. Az otthonba vbelépésnél azonban elkérték az útlevelemet. Igen, ez is talán baj volt.

sokat mesélt nekem a múltjáeól meg a munkájáról. Úgy éreztem, nem nyugodt a lelkiismerete és elég sokat zagyvált ráadásul a közelgő halálról is, aminek én – nagyn rosszul hangzik, tudom -, igen megörültem.

elhitettem vele, hogy oknyomozó újságíró vagyok, aki anyagot gyűjt egy komoly, lelplező cikkhez. nem volt csalódott mi több, egyenesen megörült ennek a hírnek. Egyik nap kaptam tőle egy „ajánlólevelet”, amit nem tudtam elolvasni és egy címet.

Este volt és nem indult a kocsim. Kikellett gyalogolnom abuszmegállóig, ami több mint egy kilométerre volt - számomra érthetetlen okból -, az úton felfelé.

Nyomás a tűdőmnél, véríz, majd egyre hevesebb fájdalom. nehezen kapok levegőt és összerogyok. Még emlékszem, hogy lehempergek az árokba.

Szerencsére Tündinek mondtam, hogy merre vagyok. Ha pár perccel később talál rám és nem ilyen gyorsak a mentők, álíítólag már nem élnék.

A papír persze eltűnt, de a címre és a rajta szereplő névre emlékszem. Tündi becsempészte ezt a laptopot, pedig nem lett volna szabad.

Holnap megszököm innen. Nem engednének el ugyanis, még saját felelősségre sem, pedig túl vagyok az életveszélyen, azt mondják. De nem szeretném hivatalosan elhagyni a kórházat, annak nyoma lenne. Már így is túlságosan óvatlan voltam. nem beszlélve arról még életben vagyok és nyilvn, van, akinek ez a jelek szerint gond.

u.i: ne haragudjon a helyesírás miatt, de lopva kellett írnom és most sem vagyok túl jól. Remélem, nincs benne összefüggéstelenség de ha igen, bocs. Öt részletben tudtam megírni.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.