Nyitott szemmel

LEVÉL #14 | 2012. január 26.
Végeztem a betűtípusokkal, semmi.


LEVÉL #15 | 2012. január 28.
Tegnap jártam a helyen újra. Múlt heti látogatásaim alkalmával is feltűnt, hogy a keresett betűtípust nem látom a bárban semmilyen feliratnál. Most, hogy volt időm mindent végignézni, meggyőződtem róla, hogy tényleg nem használják sehol. Se a posztereken, se a falakon, se az itallapon, sehol nincs ilyen. Vagy tévedett a srác, vagy lecserélték azóta a dizájnt.

Sikerült beszélgetnem a tulajdonossal. A neve Végh Győző, 2002-ben vette meg a korábban is sztriptízbárként működő helyet, és teljesen átalakította. Az egész egy naplementés, pálmafás sziget tengerpartjára akar hasonlítani, de a hatás szörnyű és lehangoló. A hawaii mintás tapéta mállik, mögötte a fal penészes, a füstgép hangos, a világítás fele kiégett, a padló koszos, a bútorzat ízléstelen, a mosdó minősíthetetlen. Péntek volt, de a hely pangott. Őszintén szólva, nehéz lenne azt hinnem, hogy bármiféle kapcsolat fűzi ezt az önök köreihez. Ahogyan azt is, hogy valós forgalmat bonyolítanak itt le; nagyon valószínűnek tartom, hogy ez egy pénzmosoda.
A tulaj nem volt hajlandó további információt nyújtani, viszont meghívott egy jövő heti, nagyobb showműsorra a bárban. Lányok fognak birkózni tejszínhabban.

Most kaptam meg a levelét. Figyeljem a híreket. Rendben. És ennyi? Másodjára hívja fel a figyelmem rá, hogy figyeljem a híreket, "járjak nyitott szemmel". Igen ennek maximálisan eleget is teszek, azonban be kell látnia, hogy ez önmagában édeskevés! Lehet, hogy totális zsákutca ez az egész ezzel az elbaszott kuplerájjal, de más utat nem látok, mert maga nem mond semmit! Nézze, én örülök, hogy kommunikálunk, és nem csak én kommunikálok magával, ez így nagyon jó és maradjon is így, de ha nem teremti meg nekem a lehetőséget, hogy egész nap hírolvasással foglalkozzak és "a jeleket figyeljem" (???), akkor ne csodálkozzon ha nem kapja meg a várt eredményeket. Konkretizáljon!


LEVÉL #16 | 2012. január 29.
Újra beszéltem a dizájner Mártonnal, de nem emlékezett arra, hogy látta volna valaha a tulajdonost. A kilencvenes évek közepéig járt oda. Megkértem továbbá, hogy kérdezze körbe a szakmában dolgozó ismerőseit, hátha valaki tud valamit. Nem fűzök hozzá sok reményt, de ez is több, mint a semmi.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.