Valami nincs rendben? Valami rendben van?

„Az irgalmas és könyörületes Isten nevében jelentem be a polgároknak, hogy az elmúlt nehéz napok alatt Mubarak elnök úgy határozott, lemond az ország köztársasági elnöki posztjáról, és felkérte a legfőbb katonai tanácsot, hogy tagjai vigyék ideiglenesen az ország ügyeit. Isten legyen mindnyájunkkal!” (Omar Suleiman, alelnök)

Mindannyian erre vágytatok. Elegen voltatok. Igazságot követeltetek és végül megkaptátok. Pedig én egy hétnyi vájkálás után egyiket sem látom a négyből valósnak. Eltelt egy év és a helyzet tényleg javult. De hogy jobb lenne most? Valami változott? Ha Port Szaíd lelátóin drukker, vagy rendőr volnék, hamar eszembe juttatná a vérgőzös éjszakákat.

No, azt is tudom, hogyan jön a képbe Tunézia. A harag napja ott is járt. Sőt, a „jázminos forradalom” lehetett, ami az itthoni események kezdőlökését adta. Alig pár héttel korábban történt, a híre mégis csak nyomokban ért el hozzánk. Itt, Kairóban akkor láttam először a tévében, mikor az utcáinkon már égtek az első tüzek. Pedig szinte szomszédos nemzet. Egy, a hasonlók közül. Valamit mégis másképp kellett csinálniuk. És ezt is sikerült megfejtenem: internet. A tunéziai lázadás a legfelső erőt hivatott összeroppantani, pedig a legalsó körökben szerveződött. Az arckönyvvel, a hírhozó kékmadárral és az éncsővel felvértezve. „Wake up Neo! The matrix has you.” Vagy inkább is YOUR?

És mindezt miért is szervezték a tunisziak? Alacsony az életszínvonal, munkanélküliség és veszett korrupció. Szociális ellátási, sőt élelmezési gondok. És az a fránya szólásszabadság. Először csak annyi ötlött fel bennem, hogy valami akkor még rendben volt tulajdonképpen? De hamar megmagyaráztam magamnak: ha azt akarod megérteni, hogy ez miért lehetett tartható egy ország elnöke számára, ahhoz nem a lázongó kisember szemével kell mérni a dolgokat. Az olyanoknak, mint a Hang ez biztosan tautológia. Mégis miért róják ezeket a köröket a maga idejében, minden nemzet berkein belül?

Én irtóztam akkoriban az utcára menni, különösen sötétedés után. Bár a kijártilalomnak most először látszott értelme lenni, mindennaposak voltak az atrocitások. És a hírek: ma négy tüntető ebben az utcában, másnap két rendőr a szomszédban. Nekem, idegennek mind egyformán voltak halottak. Sok seb és még több porhintés. Pedig engem az egyik legkisebb baj miatt hívtak ebbe az országba, a túlnépesedés miatt. Sietőssé vált az északi deltavölgyek lecsapolt mocsarainak benépesítése. Csak házak meg utak kellenek. Ez utóbbiakhoz értek. Szeretem feltérképezni a vadont. A már feltérképezett vadon viszont ijesztő volt. A harag napja előtt fél évvel érkeztem Rhodába és a terepmunka szinte minden időmet felemésztette. Csak addigra érkeztem körülbarangolni a fővárosban, mikor az események hatására háttérbe szorult a munkánk prioritása. Már majdnem eltelt egy kerek év, de a laborban azóta sem megy minden a régi kerékvágás szerint.

Amit kaptam abból nem futotta sokra. Most utána járok merrefelé voltak hasonló tüzek és mekkora szerepet kapott arrafelé a világháló. Hogy miként jelentek meg az okok és hol tart még számon a nép egy-egy összeroppantandó vezetőt.

Én tartom a szavam, ha ÖN is hajlandó rá. Várom a jelet.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.