Egyedül, mint a kisujjam

Édesanyám mondogatta mindig, hogy amikor az USA-ba menekült, akkor egyedül volt, mint a kisujja. Nos, én is hasonlóan érzem most magam. Egyébként is rámtör néha ez az érzés, de most minden eddiginél erősebb.

Annyira örültem a múltkor, hogy végre valakivel megoszthattam azt a titkot, ami szörnyű nagy teherként nehezedik rám. Viszont azóta nem jelentkezett a detektív haver… Sőt, ami a legjobban elkeserít, mintha bujkálna előlem, vagy nem is tudom. A telefonja ki van kapcsolva, a vezetékest nem veszi föl. Elmentem az irodájához többször is, de nem találtam ott senkit. Sőt a pubba is bementem ahol nemrég találkoztunk, hátha tudnak róla valamit, de ott sem jártam sikerrel.

Biztos kerül engem. Nem csodálom, teljes agyrém amit előadtam neki…

Még ezekre a mailekre sem érkezik válasz sosem! Olvassa valaki egyáltalán?! Hang? Valaki? Akárki??!! Kíváncsi vagyok arra, hogy mi történne, ha nem írnék valamelyik héten…
 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.