Zsidók, nácik, bilincskulcsok

Az arcizma sem rezzent amikor közölte velem, hogy én csak egy - miként is fogalmazott? - undorító, drogtermelő makimajom vagyok, aki megcsúfolja a magyar nemzet ezeréves történelmét már csak azzal is, hogy ezen a nyelven beszél.

Persze szívesen emlékeztettem volna a saját nevére - hallottam, társai Hoffmannak szólították, szép ősi, magyar név -, de nem kívántam megkockáztatni, hogy egy náci rohamtőr hasítsa fel a legújabb, Supermanes ingemet. Nem az árát féltettem, de tudja, igen nehéz ilyen és ehhez hasonló, első osztályú holmikhoz hozzájutni, komolyabb utánjárás nélkül.

Erről a kis incidensről, amelyet végül megúsztam pár válogatott trágársággal és egy-két, említésre sem méltó, életveszélyesnek szánt fenyegetéssel, eszembe jutott - bevallom, néha hajlamos vagyok elfelejteni - , hogy az emberek mindenhol olyan sötétek, mint négerek éjszaka az alagútban, egy szénrakás mögött, Negro cukorkát szopogatva. ( Tetszik ez a kifejezés, nem olyan régen hallottam. Meg amúgy is, jelen esetben stílszerű.)

Kezdjük azzal, hogy a magukat skinheadeknek valló kompániának fogalma sem volt arról, hogy az ő elnevezésük a nyugatibb világban „boneheadek”. Az első skinhead - jó lehet, urban legend - éppen egy néger volt.  Elég sokatmondó.

Aztán eszembe jutott Leonard barátom is, aki zsidónak vallotta magát. Ezzel csak egy problémám volt mindig is: a srác azt a pár német felmenőjét leszámítva, „ízig-vérig” brazil volt. Zsidóságát azzal magyarázta, hogy kötelességének tekinti az évezredek óta elnyomottak melletti kiállást pláne úgy, hogy van benne egy kis „bűnös” vér is. Szerinte a bankszektorban ugyanannyi nem zsidó dolgozik mint zsidó, a németek érdemelték volna az elgázosítást és a  Monty Python's Life of Brian nem is vicces. Ezt az elképesztő hülyeségét leszámítva jó srác volt amúgy, mondjuk néha úgy habzott a szája a marhaságai közben, hogy szívem szerint egy kis fekete bajszocskát pingáltam volna az orra alá. Sokakat idegesített. Talán még igazi zsidókat is. Nem tudom, hogy azt a golyót neki szánták-e, de szép volt a temetése. Katolikus liturgia szerint.

Kíváncsi vagyok, kinek és miért érdeke fenntartani a népek és vallások közötti ellentéteket…és ami a leglényegesebb, kinek, mi a haszna ebből? Vagy itt is csak arról lenne szó, hogy az ostobákat könnyebb irányítani? Lényegtelen hogy ki "nemzeti radikális" - ahogy itt mondják - és ki balliberális? Úgyis mindketten magukat szolgálják, saját tudtuk nélkül? Nos, még jó, hogy én egyik sem vagyok.

Na mindegy, csak megírtam a szokásos emailemet és ez jutott eszembe. Sok újdonságot amúgy sem igen tudnék jelenleg írni. Legfeljebb az a kulcs érdekes, amit két hete küldött. Rájöttem, ez egy bilincskulcs. De kinek a bilincsét nyitja? És ami leginkább érdekel, miért akarja, hogy magamnál tartsam? De legyen. Maga a „főnök”.

Tündi mesélt a fazonról, akit múlt héten Marco kidobott a bárból és kiderült, a félelmem alaptalannak bizonyult. Csak azért mosolygott rá, mert vendég volt: a lányoknak mindenkire mosolyogniuk kell. Nekem pedig ettől hányni.

Nem is tudja mekkora kő esett le a szívemről mikor megtudtam, hogy csak a bár múltjáról és jelenéről kérdezősködött!

Tündinek meséltem a játékunkról, szívesen csatlakozna. Vagyis viszem szobára.

Megyek, ki kell pihennem Hoffmann - vagy ki a szar - hülyeségét.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.