Sub kutch melega - Porvihar

Irtózatosan fáj a fejem. A földön fekszem a homokban. Körülöttem csak por és a végtelen semmi. Legalább negyven fok van. Hol vagyok? Hogyan kerültem ide?

Mellettem turbán vászna gyűrődik. Azonnal feltekerem, a hőség így is megütötte már a fejem. Mióta fekhetek itt? A turbánból közben egy cetli esik ki, rajta géppel írott szöveg. Keresd a szobát!

Remek. Fogalmam sincs milyen szobáról beszél ismeretlen jóakaróm, hiszen nemhogy szoba, de még egy viskócska sincs a közelben, élőlényről nem is beszélve. Itt nem maradhatok. Elindulok. Megérint a félelem. Mi több teljesen átjárja tagjaim.

Nem jut más eszembe, mint kedvenc írom sorai: „Nem szabad félnem. A félelem az elme gyilkosa. A félelem a kis halál, mely teljes megsemmisüléshez vezet. Szembenézek félelmemmel. Hagyom, hogy áthaladjon rajtam, fölöttem. És amikor mögöttem van, utánafordítom belső tekintetemet, követem útját. Amikor a félelem elment, nem marad semmi, csak én magam.” Nem mondom, hogy teljesen eléri célját, de megnyugtat.

Elkezdek gondolkodni. És be is ugrik. Ez a marha, ez a Hang lehet. Ő akar valami szobát. Nem mondom, hatásos pali. De hogyan hozott ide? És hol van ez az ide? És minek? Csak meg akart félemlíteni?

Felrémlik egy szürke pont a távolban. Közelebb érek. Egy dzsip. A látóhatárnál szürke felhő gomolyog. Olyan mint egy atombomba gombafelhője. De nem az. Éppen elérem az elhagyott dzsipet, mikor odaér a homokvihar. Beburkolom a szemem, fülem, szám a turbánba, és bevackolom magam a dzsipbe. Miközben tombol a természet, eszembe jut Herbert másik gondolata: „Tudatára ébredni önnön halandóságunknak egyet jelent az iszonyat kezdetével; elfogadni halandóságod megváltoztathatatlanságát, egyet jelent az iszonyat végével.”

Ez a rohadék valami sivatagba tett ki. Ahogy elvonul a vihar körülnézek a dzsipben. Megpróbálom beindítani. Sikerül. Akkor ez se véletlen. Ha ez a Hang volt, ügyes. És szemtelen. De elkábítani azért nem kellett volna. Értem én a leckét, mozduljak rá arra a kurva titkos szobára. Rendben, meglepem a világ urait, ha akarod. Hiszen ahogy a sivatagi hindu mondja: „Sub kutch melega”, avagy „minden lehetséges!”

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.