Egy jól nevelt elmebajos

Eddig az elmebetegek, a csövesek, és a hittérítők találtak meg ügyes-bajos dolgaikkal. Esetenként ezek tetszőleges kombinációi. De ez… Ezzel nem tudok mit kezdeni, már ne is haragudjon. Nem tartom magam szegényes fantáziájú embernek, de ezt sehogy se tudom „megenni”. Ügyes trükkjei vannak, ezt meg kell hagynom. Eddig csak bankok és mindenféle „tukmálócégek” találtak meg telefonon a hülyeségeikkel. Ez új.

Az e-mail-es trükk különösen ügyes. Le a kalappal, elég meggyőzően tudja imitálni, hogy ön tud valamit. Azt végképp nem értem, hogy nekem mi a túró közöm lehet ehhez az egészhez… Semmiről nem tudok, amit a telefonban említett (már ha egyáltalán valóban ön volt az, akivel beszéltem). Ez akkor lenne szép és jó, ha ezzel sok pénzt lehetne keresni. Nagyon sokat. Na persze ettől még nem lenne egy hajszállal sem hihetőbb az egész.

Tegyük fel, csak a játék kedvéért, hogy igaz minden, és tényleg létezik ez a szoba, és tényleg az történik benne, amit ön állít. Van egy kiváló szervezet, úgy hívják, hogy Nemzetbiztonsági Hivatal. Gyanítom, hogy nekik sokkal több közük, és szakértelmük van ahhoz, hogy ilyesmivel foglalkozzanak, mint egy csőd szélén álló méteráru nagyker társtulajdonosának. Igen, az üzlettársam kínai. Igen, jó barátom. Ennyire meglepő, hogy nem vagyok rasszista? Ez az egész titokzatoskodás, „én ezt is tudom, én azt is tudom”-dolog 20 évvel ezelőtt még lehet, hogy működött volna. Manapság, amikor tizenévesek úgy törnek fel szervereket, mint a tökmag héját… elég gyenge próbálkozás.

Egy dologra mindenesetre jó volt ez a kis telefonbetyárkodása: pár percig jól elszórakoztam azon, hogy vannak emberek, akiknek ennyi szabadidejük van.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.