Sztárok

„Először megtűrnek téged. Később nevetnek rajtad. Aztán harcolnak ellened. Aztán győzöl.”
Allah magasztos, az éhség nagyúr. Még mindig az úton. Nem mintha tudnám, melyik célhoz vezet. Ön bizonyára tudja, mégsem tart érdemesnek rá, hogy.. Gondolom, nem Magától kellene segítséget kérnem..

„Az illető sok vért vesztett, amíg a mentők a helyszínre értek, de eszméleténél volt. A lábát vele együtt vitték kórházba, ám a végtag annyira súlyosan megégett, hogy értelmetlen lett volna visszavarrni. A munkanélküli férfi pár nappal azelőtt csonkította meg magát, hogy meg kellett volna jelennie a munkaügyi központban egészségügyi állapotfelmérésen.” Ez még csak nem is a balkánon történt. Hogy miért? Hivatalosan a munkanélküliség keltette anómia sajnálatos esete. Osztrák törvénytisztelő kontra egészségügyi hatóság. Miért is ne? Hiszen kripliként Ön is jobban megvolna, mint a segélyfolyósítás progresszív rendszere nélkül. Viszont akkor is!

Mi vezethet egy nyugati gondolkodású embert az öncsonkításig? No, Maga szerint biztosan egyértelmű a válasz, de azért felkínálom az elképzelésemet. Könnyen tetten érhető az elvárt aszkézis világszerte, elég csak az idoljainkra gondolni. A láncolat legalább hat évtizede töretlen: akikre fel kell néznünk, egytől egyig az öncsonkítás hajlamával halmozottan megáldott, manipulált tehetségű áldozatok, akik manapság a kérészek emlékezetéhez hasonlatosak az egyszerű fogyasztó szemében. Biztosan halott már a villanykörte paradigmáról.

Amíg választás van, választunk. No, persze eszünk ágában sincs nem választani és inkább állandósulni. Tegnap reggel, a második éjszaka után, aminek üres hassal néztem elébe – és értesültem az ausztriai rokkant esetéről – megfogalmazódott bennem a második szabály. Tehát, ha fenntarthatod a bizonytalanságot, akkor biztosíts mellé folyamatosan változó alternatívákat, melyek választásával példakövető önrombolásba kezdhetünk saját egyéniségünk felismerésének gátjaként.

Azon kezdtem gondolkodni, hogy ki lehetett az utolsó olyan művész, aki nem botrányos magánélete és a piás-narkós erőszakossága két térfele között adogatta volna a labdát? Vajon mikorra tehető a legutóbbi próbálkozás a lelkesedésünket tápláló kiválasztottak köréből arra nézve, hogy valós értékeket és összeegyeztethető életmódot tanúsítsanak számunkra? És persze az is, hogy az olyanoknak, mint Ön, mennyit kellett vesződnie a „rendhagyók” tehetségének elfojtásával.

Még úgy harmincöt kilométert kell megtennem Udvarhelyig. Továbbra is bízom benne, hogy ott válaszok várnak rám. Meg kell tudnom, hol találom Izabellt és hogy mi a célja ennek a kifulladásig tartó játéknak!Még szerencse, hogy a láthatáron feltűnt egy viharvert UAZ..
Talán éppen Udvarhelyre tart..

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.