Kicsi a világ

Lassan tíz éve, hogy rendszeresen járok Kínába, üzleti ügyeket intézni. Tíz év alatt egyetlen egyszer sem találkoztam odakinn magyar emberrel, aki nem a társaságomban utazott ki.

Hogy épp az után futok össze egy magyarral, hogy ön megkeresett az „őrült ötletével” – amit sajnos kénytelen vagyok egyre komolyabban venni – szinte meg sem lep. Na jó, félig magyarral. Hogy egy akkora városban, mint Shanghai, pont ugyanabban a szállodában vesz ki szobát két magyar, és egymás mellé ülnek a bárpultnál… Manipulációt sejtek. Össze akar hozni ezzel a félig magyar, félig indiai újságíróval? A nevére nem emlékszem, kicsit sok volt a whisky aznap este… valami Dive..neva, nave nive… Deva.. Dave… valami ilyesmi. (Gyanítom, hogy tökéletesen tisztában van azzal, kiről van szó, még inkább azt gyanítom, hogy ön „küldte rám”.)

Mi értelme van ilyen hollywoodias, szinte már átlátszó módszerekkel fitogtatni a befolyásosságát? Felfogtam, értem, haladjunk, lapozzunk.

Sikerült már-már meglepően előnyös szerződéseket kötnöm, illetve néhány meglévő megállapodást meghosszabbítanom. A kínai kereskedők, akikkel kapcsolatban állok, meglepő módon kapaszkodnak a magyarországi kapcsolataikba. Már lassan három éve csökkennek az eladásaim, ha nem is aggasztó, de mégis érezhető mértékben. Három év után ez volt az első olyan utam, ami optimizmusra biztat.

Ez a fazon minél többet ivott, annál jobban tudott magyarul. Igazság szerint erősen oda kellett figyelnem, hogy észrevegyek némi „idegen ízt” a beszédében. Feltűnő lelkesedéssel és érdeklődéssel beszélt Magyarországról… azaz sokkal inkább faggatott, mint beszélt. Mindenre kíváncsi volt, minden érdekelte. Csak ott rontotta el a dolgot, hogy tekintettel a nem épp testvériesen elosztott üveg Johnnie Walker-re, nem sok dologra fog emlékezni abból , amiket elmondtam neki.

Odakinn is folyamatosan az volt az érzésem, hogy valaki követ és figyel, ezért külön köszönetet kell mondanom önnek, remek hangulatban telt ez a néhány napom. Sikerült egy röpke hónap alatt üldözési mániás, paranoiás idegbeteggé tennie, örök hálám ezért.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.