Egy a sok közül?

Elképzelem a megbízóit, ahogyan fejedelmi kényelemben és a hozzátartozó gyanakvással, minden neszre összerezzenéssel ücsörögnek abban a bizonyos, célom tárgyát képző szobában. Ha akarnák, az egész bolygónkat egy szempillantás alatt, mellényzsebből felvásárolhatnák. Megjegyzem, nyilván így is az ő kapzsi (?) kezükben van a hatalom és a dicsőség, így minderre nem lenne szükség: naná! Hogy egy vagy több, gigantikus pénzügyi tranzakció leleplezze őket, vagy legalábbis sejteni lehessen, egyik ország szavazópolgára sem érhet el semmit, a hülye kis fecnijével. ( Főként most, amikor a lelkes Anonymous csoport elkezdte a komolyabb működését. Bevallom, én szurkolok nekik. Maguk lehet nem, de az nem az én bajom.)

Látta a Rat Race című, amúgy kiváló filmvígjátékot? Azt, amelyikben Cuba Gooding Jr. marhul Mr. Bean társaságában. Ha a tegnapi emlékeim nem csalnak, a megbízó ebben is egy piszkosul gazdag társaság, akik unalmukban nem tudnak mit kitalálni, minden elképzelhető és elképzelhetetlen dologra fogadnak. A főszereplők is ezen a vezérsík mentén kezdik el a röhejes működésüket, ha jól emlékszem, kétmillió dolcsit kell bármelyiküknek megszereznie a célállomásként kijelölt csomagmegőrzőből. Míg a nagyok akár dollár milliárdokban fogadgatnak rájuk…

Én is egy ilyen játék részese lennék? Igen, tegnap néztem meg a filmet megint és eszembe jutott egy gondolat, amitől reggel sem tudtam szabadulni. Vannak még mások is a játékocskájukban? Ha igen, ki lesz a győztes? És mi lesz a többivel? Gondolom, megölik őket. Azok után, hogy engem csak úgy kidobtak a kellemes Csernobil-zónában… Simán eltehettek volna láb alól, a kutyának sem hiányoztam volna: és ez félelmetes.

Juan Carlostól kértem még pénzt, de erre egy furcsa levelet küldött nekem. Valami gyémántot akar visszakapni, de haladéktalanul… honnan? Nincs nálam semmi sem! Csak mellékesen kérdezném meg. Tud erről valamit? Azon kívül, hogy igen, van némi vaj a fülem mögött, ahogy ezt magyarul szokás mondani. (Bár gondolom, erről tud. Miről nem tud maga? Kíváncsi lennék rá.) Kezdem érteni, miért ütöttek le korábban. Remélem, nem kerül veszélybe a mi kis játékunk!

Már csak azért sem, mert pénz kell. Megyek ugyanis „Vodkaországba”. Mivel brazil vagyok, nekem nem kell vízum, de Tündinek igen, ahogy ezt írtam is Önnek. Milyen érdekes, másnap értesítették a kiscsajt, menjen be a konzulátusra, mivel pikk-pakk, megkapta a papírt. Hát… köszi, erre mit tudnék mondani?

Ugyanis erős a gyanúm, hogy az oroszoknál kell kutakodnom, ha a szobában egyszer szeretnénk szemtől szembe találkozni. Vagy inkább helyesbítek. Azokat az országokat tudom kizárni, akiknél biztosan nem érdemes kopogtatni. Marad az USA, Kína, Oroszország. Az Egyesült Államokba nem vágyom. Kína esélytelen, mit kezdenék ott magammal? Marad hát ez a derék, ismét erőre kapó, már megint vöröses színárnyalatot felöltő ország.

Este még írok, de mennem kell. Valamilyen kiállításra megyünk Tündivel.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.